Ateista

Szinte bármelyik vallás képes torzzá változni, ha túlságosan elszalad vele a ló, ha túl sok hatalmat kap vagy ha valami miatt egyre butább és rosszabb emberek kerülnek a vezetésbe. Ilyenkor a békés és egymást élni hagyó attitűd helyet, arra buzdítják híveiket, hogy gyűlöljék a szkeptikusokat, gyűlöljék a hitetleneket, öljék meg a hitetleneket. Ilyenkor van az, hogy a hívők bandákban verekednek az utcán csak mert valami apróságban eltér a mellettük lévő gyülekezet. Ártatlan embereket ölnek, pusztán csak azért hogy kormányokat zsarolhassanak és megfélemlítsék az embereket, vagy egyszerűen azért ölnek meg valakit, mert az valami minimális módon kritizálni merészelt. Az ilyen vallások papjai is ugyanúgy büszkén hirdetik, hogy mindezt a szörnyűséget isten nevében kell cselekedni. Szerencsére ma már sokkal kevesebb helyen van ilyen, de azért a hírekben sajnos még mindig láthatunk erre példát. Ez nem jelenti azt, hogy idővel helyre állnak a vallások, bármikkor rossz irányba fordulhatnak, hiszen bármelyik korban lehet találni olyan embereket, akiket ha beültetnék valahova, nyugodt szívvel buzdítanának szörnyűségekre. Nem szabad, hogy egy vallásnak túl sok beleszólása legyen egy ország irányításába és nem szabad hogy túl sok vagyonnal rendelkezzen, ez a 2 dolog egyrészt magát a vallást is komolyan megronthatja, másrészt ha torzzá változik, akkor így túlságosan magával rántja az országot is.

A kereszténység és sok más vallás is, a bűnösökkel (pl. rablók, tolvajok, gyilkosok) kapcsolatban túlzottan elnéző bánásmódot hirdet sokszor, ami nagyon sok bajt okoz, mert kifosztható birkákat nevel az emberekből, akik maximum már csak akkor tesznek valamit amikor már régen késő. A gyakorlatban egy bűnöző, egy romboló személyiség csak az erőből ért vagy még abból sem, addig rombol ameddig csak lehet. Ezek a vallások nem tanítják meg az embereket a védekezése és támadásra, így hát könnyedén elvesznek amikor egy semmiféle jó szóra nem hallgató emberrel kerülnek szembe. Igen nagy bűne ez számtalan vallásnak.

Azok az emberek, akik a tudásukkal, találmányaikkal, felfedezéseikkel valóban előrébb vitték és viszik a világot, túlnyomó részt ateisták, annak ellenére, hogy gyerekkorukban sokukra kikerülhetetlenül rájuk erőltették valamelyik vallást. Nem csoda, hiszen aki képes új dolgokat felfedezni, az valamennyire kénytelen ősszintében látni a valóságot és logikusabban gondolkodni. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem gondol ezernyi variációra csak azért, mert ellentmond egy téves világszemléletnek vagy sok millió ember téves felfogásának.

Attól függetlenül, hogy egy elterjedt vallás sokszor butaságokat, babonákat és hazugságokat is hirdet, a létezése számtalan fontos dologra rámutat. Az hogy a vallások ennyire elterjedtek és erősek, ráadásul több ezer éven keresztül, azt mutatja, hogy az embereknek, az emberi közösségeknek szükségük van egy olyan rendszerre ami iránymutatást, tanácsokat ad a mindennapi viselkedés vagy a lelki, érzelmi dolgokkal kapcsolatban. Egy olyan rendszerre ami biztosít legalább egy olyan helyet, ahova bárki, bármilyen korosztályból beülhet és nyugodtan végig hallgathat bölcsességeket. Egy ilyen rendszer képes jobban összekovácsolni egy közösséget és fejleszteni az egyének gondolkodását is. Egy ilyen rendszert, nevezzük bárminek is, vallás nélkül is létre lehetne hozni, igazságnak beállított mesék nélkül.

Egy ateistában jobban megbízom mint 1000 hívőben. Egy jó ateista erkölcsileg, agyilag magasabb szinten áll sokszor, a számtalan vallásos isten hívő emberhez képest. Sőt, ha egy szent embert keresnék, akkor én azt mindenképen az ateisták között kutatnám. Az oka nagyon egyszerű. A vallásost nem érdekli, hogy olyan dolgot követ és mond valódinak, amit nem tud bizonyítani, olyan dolgot ami finoman szólva is bizonytalan. Ha a gondolkodása vagy mondjuk az erkölcse mindezt simán elfogadja, akkor bizony esélyes, hogy ugyanígy, az életben bármilyen más dolognál is fittyet hány a józan észre, hogy a csalást és a hazugságokat kövesse, mi több hirdesse is azt. Az ateistában viszont képes megszólalni a józan ész vagy egy magasabb szintű erkölcs, hogy álljunk csak meg egy pillanatra! Higgyem igaznak azt, amit semmi nem bizonyít és másokat is erre buzdítsak? De hiszen ez voltaképen ugyanaz mint amikor pl. egy bármilyen pitiáner csaló becsap és megvezet másokat. Attól még semmenyivel sem leszek jobb a csalónál, hogy ha nem törődve semmivel, még el is hiszem a saját hazugságomat.

Mondok egy másik példát. Tegyük fel, hogy van egy olyan vallás, amelynek az alapja az, hogy egy láthatatlan és megfoghatatlan űrhajó lebeg a házam fölött. Ennek a vallásnak az élére 2 ember esélyes mint fő fő pápa, én és egy másik ember. Én hajlandó vagyok gondolkozni azon, hogy létezik-e egyáltalán ez az űrhajó. Tudom azt, hogy soha senki nem tudta bebizonyítani a létezését. Tudom azt, hogy ha ennek ellenére biztosnak állítom be a létezését, akkor voltaképpen hazudok, így hát lemondok arról hogy hirdessem ezt a vallást. A másik ember viszont elfogadja és pápa lesz. Mert őt egy bizonyos szintig nem érdeki, hogy igazat beszél-e vagy sem, nem érdekli hogy valódi mélységében nem törődik sem a logikával sem az erkölccsel, nem érdekli hogy milliárdokat vezet félre. Örül a ranggal járó pénznek és hatalomnak, az esetleges bűntudatát pedig enyhíti azzal, hogy a vallás nevében jó dolgokat is tesz, ételt oszt a szegényeknek stb.

Durván 2 nagy csoportra oszthatóak a vallásos emberek, vannak akik komolyan elhisznek szinte bármit, és akik látják hogy sok minden csak mese a vallásukban, de ennek ellenére követik. Képzeljük el azt, hogy olyan munkára kell ember, ahol nagyon magas szinten kell gondolkodni és cselekedni is, ahol nagyon őszintén és tisztán kell látni mindent, ahol mindenről tudomást kell venni, ahol teljes mértékben szembe kell nézni önmagunkkal, hogy létrejöhessen a kívánt cél. Ha a mélyen hívőket veszem, akkor azok egy idő után egyszerűen leakadnak, mert ha nem hajlandó vagy nem meri józan szkepticizmussal kezelni a vallását, akkor más dolgoknál is előfordul, hogy ugyanúgy nem tud vagy nem mer mélyen belegondolni valamibe, mert ugyanúgy meg van benne az az értelmi vagy érzelmi korlát, amitől nem képes feljebb lépni. Ha pedig a vallásos megalkuvókat vesszem, akkor ugyanúgy képesek más területeken is elnézni problémákat, hazugságokat, butaságokat, vagyis nem elég megbízhatóak, vagy túl sok hibát okoznak. Ezek a végkimenetelek nem csupán feltételezések a részemről, hanem újra és újra előforduló, milliószor tapasztalt, milliószor látható végkifejletek.

Ebben a posztban röviden tisztázom azt, hogy amikor ateizmusról beszélek majd, voltaképpen az ateizmus melyik részére is gondolok. Írom ezt azért, hogy a későbbiekben ne kelljen minden posztnál külön elmondani ezt, hanem csak linkelni ezt a posztot. Mint tudjuk, az ateizmus egy olyan gyűjtőfogalom ami nem igazán van letisztázva, az emberek fejében főleg nem. Sokan, az isten tagadókat is ateistának mondják. Aki bizonyítékok híján 100%-osan tagadja isten létezését az erkölcsileg és logikailag is ugyanakkorra hibát követ el, mint akik 100%-osan biztosak isten létezésében. Az effajta isten tagadókat én nem tekintem ateistáknak, és amikor ateistákról beszélek majd, akkor nem rájuk gondolok. Én azokat tekintem ateistáknak akik körülbelül fele-fele arányban látnak esélyt isten létezésére és azokat, akik szerint nagyon kicsi az esélye isten létezésének, de a jelenlegi tudásunkkal nem zárható ki teljesen.